Cikkek

Sándor László: Pécs város címere

Pécsi Szemle 1998. (1. évf.) 1-2. szám, 6-10. oldal
Letöltés: pdf20


 Sándor László

 

PÉCS VÁROS CÍMERE

 

 

 

A város ma ismert közhatósági szimbólumát 1780. január 21-én Mária Terézia adományozta Pécs polgárságának.[1] Használatának engedélyezése a kibocsátott latin nyelvű szabadalomlevél 21. pontjában olvasható. Az oklevél teljes magyar nyelvű fordítását 1980-ban Timár György püspöki levéltáros, történész végezte, míg a hozzákészült tanulmányt e sorok írója.[2] A címeradományozás leírását most ebből a tanulmányból idézzük:

HUSZONEGYEDSZER: Hogy pedig örök és kiválóbb emléke legyen ennek a felszabadításnak, a mi jóságunknak és királyi kegyességünknek, amelyet a nevezett Pécs városa, annak polgárai és lakói iránt kinyilvánítottunk és nyújtottunk és az még nagyobb keggyel kibővítve, közérthetőbbnek tűnjék az emberek szemében, azért ennek a városnak az alább vázolt alakban, a további és az örök idők használatára új címert és vörös viasznak pecsételésére való felhasználását is kegyesen engedélyezzük.

A pecsét pajzsa pedig kék színű, melynek zöld alsó részéből három hegycsúcs emelkedik ki. Ezek egymástól elkülönülnek. A középső, mely a város felé fekszik, a Mecseknek nevezett hegyet ábrázolja és egyszerű arany koronával van ékesítve. Ennek tövénél a nevére való utalással látható ugyanaz a szabad és királyi város, melyet fal vesz körül, négy sarkánál ugyanannyi tárt kapu, csúcsos tornyocskákkal, piros tetőzettel. Feltűnő az ötödik, a középen lévő székesegyház tornyának arannyal és szabályos rendben elhelyezett ablakainak rajzával díszített építménye. Jobb oldalról az Aranyhegy nevezetű, bal oldalról a másik hegy, a Tettye látszik, melynek tövéből ugyanazon nevű folyócska csörgedezik, zöld réten át. A bal oldali csúcsos tornyocska vidékéről aranyozott szalag vezet, mely hidat jelez. A felső részen egyik oldalról arany hatágú csillag, a másik oldalon ezüst színű felkelő hold tündököl. A pajzs homlokrészén felül van elhelyezve, nemesebb színnel festve, a mi különleges kegyelmünkből a legfenségesebb császárnak, a mi legdrágább fiunknak és a mi saját kezdőbetűink l(osephus) II. M(aria) T(heresia) olvashatók.

Az egész pajzsot egyszerű arany korona fedi, kétoldalt oszlopok szerepét betöltő alakok állnak egymással szemben. Innét a hűség, arany mellvértben, kék tógában, hátul lebegő, skarlátszínű uszályban öltözötten. Lábainál homályos foltokkal tarkázott fehér kutya hever, melynek nyakát piros örv veszi körül. Amonnét az ipar, hosszú fehér ruhába öltözötten, mely felett a másik, a rövidebb mínium színű. Zöldes uszály a bal vállán átvetve. Baljában ásót tart, lábainál aranyozott méhkas helyezkedik el, felül négy méhecske röpköd. Két oldalról egymással szemben az alakok a pajzsot tartják. Magának a címernek a karimáján ez a felirat olvasható: SIGILLUM LIBERAE REGIAEQUE CIVITATIS QUINQUE-ECCLESIENSIS, amint hogy mindezek a mi jelen jóságos oklevelünknek kezdetén, vagyis címlapján a képíró kiművelt kezével és művészetével, sajátos színeivel megfestve, világosan a szemlélők tekintete elé állítva láthatók.

Elhatározzuk és biztos ismeretünkkel és megfontolt lélekkel megengedjük, hogy a mi említett szabad királyi városunknak, Pécsnek polgárai, telepesei és lakói, továbbá mindezek leszármazottai és utódai e város címerpajzsával az imént ismertetett módon megrajzolt és metszett pecsétjével, összes és bármely levelüket, ha a közösség nevében küldik el bármi ügyben is, vörös viasszal bélyegezhessék le és az ilyen módon, az említett színű függő vagy rányomott viaszpecséttel, mint a többi szabad és királyi városaink levelét is, melynek pecsétjén hasonló színű viaszt használtak, azt érvényesíthessék és hitelesíthessék, és ezt kell alkalmazniuk ténylegesen és kétséget kizárólag.

E címer és pecsétleírás eredeti képe egy ünnepélyes kiállítású 35 x 27 cm nagyságú könyv alakú diploma első hártyalapjának belső oldalán található. A diploma kötéstáblája növényi cserzésű, kézzel barkázott, fakivonattal színezett, papírlemezekre préselt vörös szattyánból van, ami feltehetően birkából készült. A belső pergamenívek száma 13, amit kétrét 26 lappá hajtottak össze. A hártyák kikészítési módja mindkét oldalon azonos. ívmagasságuk 33,5 és ívszélességük 49,5 cm. A hártyák alapanyaga nagy valószínűség szerint hasiborjú, de nem kizárható a juh és a kutya sem.

A XVIII. századvégi magyar társadalmi érintkezésben már általános gyakorlat a hivatalok és a magánszemélyek szimbólumait tükröző megkülönböztető jelvények feltüntetése.[3] A rangjelzés a kor elidegeníthetetlen része, ami differenciáltan meghatározza a szereplők társadalomban elfoglalt helyét is. A címerek és a pecsétek használata tehát nem feltétlenül a hivalkodó tetszelgések jele, hanem éppen ellenkezőleg az ügyletek komolyságának, hitelességének és megerősítésének fontos tartozéka. Tény, hogy gyakran hatalmi akarat kifejezésének valós eszköze, de az analfabéta népesség felé íráspótló bizonyító funkciót is betölthetett.

A pécsi szabadalomlevél teljes címerképe heraldikailag három szerkezeti egységre bontható, melyet belülről kifelé néző rokokóba áthajló barokkos oszlopkeret tart össze. A kereten belüli részek egymáshoz való viszonyát a tényleges városi címernek középen történő elhelyezkedéséből kell indítanunk és elemeznünk. Ez a városi címer- és pecsétrajzolat az alsó dekoratív képegységhez tartozó kétfejű sas egyikének csőrében van, amely címer ugyanakkor ráfekszik a felső heraldikai jegyeket viselő és elkülöníthető képösszetételre is.

Maga a címer tárcsázott barokkos pajzsból áll, ami a pajzsfőnél vágott, fölül arany, alul kék, szegélyeinél pedig aranyfoszlánnyal díszített. Fölötte drágakövekkel kirakott vörös bélelésű arany ötágú korona. A pajzs mindkét oldalára egy-egy szimbolikus jellel felruházott női figurát helyeztek pajzstartókként, akik alkarjukkal megtámasztva statikai egyensúlyt adnak az erkélyszerű emelvényre helyezett összképnek. Az emelvény lábainál a szabadalomlevél kibocsátásának évét, az 1780-as évszámot is feltüntették. A címerkép egésze 80 mm körátmérőjű. Mindezt 10 mm-es fekete és arany zárókövű betűszalag övezi.

A kereten belüli második szerkezeti egység központja az ovális alakú hasított pajzs, amely a vágásaiban téves országcímert mutatja a ráhelyezett szent koronával. A pajzs jobb oldala vörössel és ezüsttel (hét helyett) nyolcszor vágott négy pólya, vörös mezőben zöld hármashalom, rajta aranykorona és belőle kiemelkedő ezüst kettőskereszt. A magyar címer két oldalán harántosan illesztve Mária Terézia és II. József rendkívül finoman kidolgozott mellképe látható. A trónörökös kabátjára a Mária Terézia lovagrend és a Szent István rend keresztjei vannak feltűzve. Az uralkodókkal egyesített országcímert felhőkből kiemelkedő szárnyas angyalok tartják, akik Mária Terézia és II. József textilre hímzett, JS (Josephus Secundus) arany monogramjaival ellátott zászlós harsonát fújnak. Mindezt a korona alól induló palást övezi, melynek külső barna alapszíne arannyal hímzett, drágakövekkel és virágokkal megrakott, belseje pedig vörösen hagyott. A háttérbe sötétkék színű ezüsttel szőtt drapériát helyeztek.

 

 

 psz 1998 01 02 02 sandor laszlo 01

Pécs város 1780. évi szabad királyi oklevelének címerképe

 

A hártyalapot betöltő architektonikus alkotás befejező, vagyis harmadik egysége a szabad királyi város önkormányzati jogának és főleg kötelezettségének térbe helyezett figurális megjelenítése, amely a barokk művészet túlterhelt szimbolikáiból áll. Díszítő hatást sugallnak a kék légűrbe helyezett dúslombú bokrok, mely előtt a birodalmi címer fegyverzett kétfejű sasa az uralkodói trónterem reliefszerű ábrázolásának barokkos keretét és a városi címert tartja karmai közt, illetve csőrében. A trónteremben Mária Terézia uralkodói díszben fogadja a térdet hajtó két pécsi polgárt, akik a királynő kezében látható oklevél átvétele miatt jelentek meg előtte. A jelenet kidolgozásánál használt pikturális technika lemezdomborítású hatást gyakorol, hol a kontúrok barnaszínű vonalvezetése mellett aranyban tükröződik vissza az esemény. A kompozíción belül ezzel kapott kiemelt hangsúlyt az a „megfizetett királyi kegy”, amely a város polgárai felé irányult.

 

 

psz 1998 01 02 02 sandor laszlo 02

Pécs város 1780. évi szabad királyi oklevelének címere

 

Ehhez a motívumelemhez kapcsolódik szorosan a trónterem képe elé behajló bástyakoronás női figura. Alakja a 18. század második felétől, mint általános jelkép és séma az önkormányzattal rendelkező várost testesíti meg. Pécs polgárainak nevében féltérdre ereszkedve, átszellemült áhítattal és égő szívvel hódol az uralkodóháznak, melyet az eléje helyezett virágkosár szeretetkifejező szimbóluma fokoz. Ruházatának összetétele nemzeti zászlószínűnk egységére hívja fel a figyelmet. A mellrészen csattal kapcsolt, szőrméjével befelé forduló hermelinpalástja kívül piros, belül a menyétprém foltjaitól eltekintve fehér, amit kiegészít a hosszú ujjú zöld alapruha. A ruházat aranyszínű, ezüstpikkelyekkel rakott mellénnyel és virágokkal díszített fehér rövid szoknyával lesz teljes, mely utóbbinak alsó része aranyszállal hímzett és rojtozott. Az ábrázolt alak nyakán és hajában gyöngyfonat van.

A másik oldalon a görög mitológia városvédő Pallasz Athénéje látható, a tudomány és a harc istennője, a mesterségek pártfogója. Jellegzetes attribútumai közül a fejvédő sisak, a test formájához simuló aranyveretű kék vért (aigisz) és a bal kézben tartott lobogós kopja ismerhető fel, ami párosul a gyümölcsökkel, ékszerekkel megtöltött bőségszaruval. Ruházata virágokkal átszőtt, földig érő kék tunikából és arannyal hímzett fehér alapú hosszú ingből áll, amit a mellre erősített vértezet takar. Vállán átvetve skarlátszínű lepel. Kinyújtott jobb karjával „isteni” segítséget ad a török ellenséggel szomszédos, iparban és tudományban erősödő városnak, s egyúttal az uralkodóháznak. A lábaihoz helyezett szaruban kiemelkedik az az aprólékosan kidolgozott koronás ékszer, amely az egyéb dísztárgyak között a királynő kezdőbetűit viseli. Az ábrázolt dinnye, ananász, alma és kékszilva ugyancsak a jólét és a gazdagság kiapadhatatlan forrásjelképe.

A harmadik képegységbe az oszlopfej mellől ezüsttel szőtt brokátfüggöny nyúlik be, mellyel erősítést kap az elemzett részek összetartozása.

A címeroldal szerkezeti részeit csavart és simán hagyott oszlopkötegek közé helyezte a képíró, hol a barokk művészet formabontó területei plasztikusan jelennek meg. A rokokó hajlítás mindkét oldalon párhuzamosan találkozik a volutás oszlopfejekkel, melyek füzérdíszítései már a copfstílus jegyeit hordják. Az oszlopfőket összekötő párkány megfestése archivoltszerű hatást gyakorol.

Heraldikailag figyelmet érdemel az oszlopokra helyezett koronás tartományi címerek sora. Az itt szereplők közül fönt a dalmát leopárdfejek és a horvát ostábla, középen a szlavón nyest, a galicíai három aranykorona, a szerb fegyverzett vaddisznófej, a lodomériai ostáblás pólyák, a bosnyák fegyverzett kar és a kumániai fekete oroszlán, balra lent pedig Bolgárország három futó agara láthatók.

A címeroldalt Carl lgnaz Meyer készítette, amint ez a kép bal alsó sarkában olvasható. Eddigi ismereteink szerint valószínűleg azonos Ignacz Mayer[4] brünni festővel, aki Grazban született és Brünnben hunyt el. Történelmi olajfestményeket készített templomok és magánosok részére.

 


[1] Az eredeti latin nyelvű oklevelet a Baranya Megyei Levéltár őrzi.

[2] Sándor László – Tímár György: Pécs város 1780. évi szabad királyi oklevele. In: Baranyai Helytörténetírás, 1980. Pécs, 1981. Szerk.: Szita László

[3] Sándor László: Szignifikáns motívumok és érdekszintek tükröződése a baranyai kisiskolák pecsétjein. In: Nevelés- és Művelődéstörténeti Közlemények. Kaposvár, 1989. Szerk: Sándor László

[4] Künstler-Lexicon, München, 1839. 488.p. A Lipcsében 1930-ban megjelent Allgemeines Lexikon dér Bildenden Künstler hivatkozik az előbbi Künstler-Lexiconra is, Mayer brünni és morvaországi munkásságát 1763–1781 közé teszi.